A magyar felsőoktatás

I. Magyarország Alaptörvénye határozza meg az oktatással kapcsolatos alapvető jogokat, deklarálja a lelkiismereti és vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás, a tudományos kutatás és a tanulás, a tanítás szabadságát, a nemzetiségek számára a kulturális identitás megőrzésének szabadságát és az anyanyelvű oktatáshoz való jogát, a gyermekek jogát a megfelelő fejlődéshez szükséges gondoskodáshoz és védelemhez, a szülők jogát a gyermeküknek adandó nevelés megválasztásához. Biztosítja minden magyar állampolgárnak a művelődéshez való jogot. Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja. Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz. (Alaptörvény XI. cikk).

Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza (Alaptörvény X. cikk).

II. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nftv.) szabályozza a felsőoktatási képzés, a tudományos kutatás, a művészeti alkotótevékenység folytatására létesített felsőoktatási intézmények működési kereteit. A felsőoktatási intézmény az Nftv.-ben meghatározottak szerint létrehozott és működő jogi személy (Nftv. 5. §). A felsőoktatás rendszerének működtetése az állam, a felsőoktatási intézmény működtetése a fenntartó feladata [Nftv. 2. § (6) bek.]. Az, aki az alapítói jogot gyakorolja, ellátja a felsőoktatási intézmény fenntartásával kapcsolatos feladatokat (a továbbiakban: fenntartó) [Nftv. 4. § (2) bek.]. Az Nftv. szektor- semlegesen biztosítja az intézményalapítás lehetőségét.

Felsőoktatási intézményt alapíthat:

– magyar állam, országos nemzetiségi önkormányzat,

– az egyházi jogi személy (egyházi fenntartó),

– a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaság,

– a Magyarországon nyilvántartásba vett alapítvány, közalapítvány vagy vallási tevékenységet végző szervezet.

Felsőoktatási intézményként olyan szervezet hozható létre, illetve működhet, amelyet az Nftv.-ben meghatározott felsőoktatási feladatok ellátására létesítettek és az Országgyűléstől megkapta az állami elismerést [Nftv. 6. § (1) bek.]. Az állami elismerést az Nftv. tartalmazza azzal, hogy az Országgyűlés által elfogadott törvénymódosításnak megfelelően a felsőoktatási intézmény neve bekerül a törvény 1. mellékletébe.

Felsőfokú végzettségi szinten szerzett oklevelet Magyarországon csak államilag elismert felsőoktatási intézmény adhat ki. Felsőoktatási intézményi státust, az országgyűlés által adott állami elismerés és a felsőoktatási képzési tevékenységre szerzett jogosultság alapján lehet szerezni.

A felsőoktatási intézmény és fenntartója elkülönül egymástól. A fenntartói irányítást az gyakorolja, aki a felsőoktatási intézmény működéséhez szükséges feltételekről gondoskodik. Az állami felsőoktatási intézmények költségvetési intézmények, az állam nevében a fenntartói jogokat, az állami vagyonkezelést kivéve - egy felsőoktatási intézmény kivételével, - az oktatásért felelős nemzeti erőforrások minisztere gyakorolja. A nem állami felsőoktatási intézmények egyházi vagy magán felsőoktatási intézmények a fenntartójuk szerint.

A fenntartói irányítás jogosítványai és kötelezettségei általában azonosak, függetlenül attól, hogy ki gyakorolja, ugyanakkor az állam által és az egyházi, illetve magán fenntartók által fenntartott felsőoktatási intézményekre vonatkozó sajátos szabályokat is az Nftv. határozza meg.

 

A felsőoktatási intézmények működését meghatározó rendelkezések is egységesek, függetlenül a fenntartótól. Az állami és nem állami felsőoktatási intézmény elhatárolásának a felsőoktatási intézmény létesítésénél, átalakulásánál, megszűnésénél, gazdálkodásánál van jelentősége.

A felsőoktatási intézmények állami elismerése

Az Nftv. szerint a felsőoktatási intézmény a működését akkor kezdheti meg, ha

– nyilvántartásba vették, továbbá

– a fenntartó kérelmére a felsőoktatási intézmények nyilvántartását vezető szervtől (Oktatási Hivataltól) megkapta a működési engedélyt, és

– az Országgyűlés döntött állami elismeréséről.

 

 

Nem egyetemi jellegű magánoktatás keretében nem folyik Magyarországon felsőoktatási tevékenység.

Az alapító kezdeményezi a felsőoktatási intézmény létesítését, első lépésben az intézmény nyilvántartásba vételét, majd a működési engedély megszerzését, amelynek része az Nftv.-ben meghatározott képzési alaptevékenységhez kapcsolódóan a szakindítási jogosultság megszerzése, illetve a szakindítás nyilvántartásba vétele. A felsőoktatási intézménynek alaptevékenysége az oktatás, a tudományos kutatás, illetve a művészeti alkotó tevékenység. A felsőoktatási végzettségi szint és szakképzettség odaítélésének, az oklevél, diploma kiadása jogának jogosultságát az államilag elismert felsőoktatási intézménnyé válással és az adott képzés folytatására irányuló jogosultság megszerzésével lehet elnyerni.

Állami elismerést az a felsőoktatási intézmény kaphat, amelyik rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel, és az a)–d) pontok szerint választható képzési szerkezetben, legalább két képzési, illetve tudományterületen legalább négy szakon

a) alapképzést,

b) alap- és mesterképzést,

c) alap-, valamint mester- és doktori képzést,

d) mester- és doktori képzést

jogosult folytatni.

 

 

A felsőoktatásban folyó képzés rendszerét az Nftv. határozza meg és jogszabályok szabályozzák a képesítések és a hozzájuk vezető képzési programok létrehozásának, működtetésének és minőségbiztosításának részleteit.

A felsőoktatási intézmény működéséhez a fenntartó biztosít támogatást. Az éves költségvetésről szóló törvény állapítja meg a felsőoktatás állami támogatását. A felsőoktatási intézmények működéséhez biztosított állami támogatás rendszerét a Kormány rendeletben határozza meg, továbbá pályázati úton, valamint megállapodás alapján is adható támogatás.

Az állami támogatás célja a hallgatói juttatások, a képzési tevékenység, tudományos fejlődés, fenntartási feladatok, a hallgatói sport, egyes speciális felsőoktatási feladatok ellátásának, a jogszabály alapján minősített intézmények támogatásának, kulturális és fejlesztési támogatások biztosítása. Az állami támogatásra az egyházi felsőoktatási intézmények és a magán felsőoktatási intézmények - a fenntartási feladatok támogatása kivételével - az állami felsőoktatási intézményekkel azonos feltételekkel, a Kormánnyal kötött megállapodás alapján válnak jogosulttá.

 

III. A magyar felsőoktatási rendszer hivatalos leírása az oklevél melléklet alapján (módosítva 2013 novemberében- angolul is mellékelve, 2. melléklet)

1. A felsőoktatási intézmények típusai és az intézmények igazgatása

A felsőoktatási intézmények létesítését és működését a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény szabályozza. A nemzeti felsőoktatási törvény jogszabályi keretei között működve a magyar felsőoktatási intézmények államilag elismert, állami vagy nem állami (egyházi vagy magán-) intézmények. Az államilag elismert intézmények felsorolása megtalálható a nemzeti felsőoktatási törvény 1. mellékletében. A felsőoktatási intézmények típusukat tekintve egyetemek vagy főiskolák lehetnek. Az egyetem és a főiskola is mind a három képzési ciklusban folytathat képzést. A képzések nem különböznek intézménytípus szerint.

2. A képzések és a megszerezhető oklevelek típusai

A felsőoktatás egymásra épülő, felsőfokú végzettséget adó képzési ciklusai az alapképzés, a mesterképzés és a doktori képzés. Mesterfokozatot jogszabályban meghatározott esetekben osztatlan képzésben is lehet szerezni.

A felsőoktatási intézmények – a fentiek mellett – felsőfokú végzettségi szintet nem nyújtó felsőoktatási szakképzést és szakirányú továbbképzést is folytathatnak, valamint az élethosszig tartó tanulás keretében felnőttképzést is szervezhetnek.

A felsőoktatási intézmények az Európai Kreditátviteli Rendszerre épülő kreditrendszert alkalmaznak. Egy kredit átlagosan 30 hallgatói tanulmányi munkaóra elvégzésével egyenértékű.

3. A képzések és a fokozatok engedélyezése/akkreditálása

Valamennyi felsőoktatási szakképzés, alap- és mesterképzés esetében jogszabály határozza meg a képzési és kimeneti követelményeket, vagyis a képzés szintjét, a megszerezhető szakképzettséget és azon kompetenciáknak az összességét, amelyek megszerzése esetén az adott szakon az oklevél kiadható.

A felsőoktatási intézmények kérelmére, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság által adott szakvélemény birtokában az Oktatási Hivatal jár el a felsőoktatási szakképzés, az alap- és a mesterképzés, valamint a doktori képzés indítására irányuló eljárásokban. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság szakvéleményének figyelembevételével szintén az Oktatási Hivatal vizsgálja felül ötévente a felsőoktatási intézmények működési engedélyét. A fenti eljárások valamennyi államilag elismert, állami vagy nem állami felsőoktatási intézmény esetében azonosak azzal az eltéréssel, hogy a hitéleti képzések esetében minőséghitelesítésre sem a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságnak, sem az Oktatási Hivatalnak nincs hatásköre. A hitéleti képzések esetében kizárólag a tárgyi és személyi feltételek vizsgálhatók.

 

4. A képzés rendszere

A hallgatók tanulmányaikat a felsőoktatási szakképzésben, az alap- és a mesterképzésben, valamint a szakirányú továbbképzésben záróvizsgával fejezik be. A záróvizsga szakdolgozat vagy diplomamunka megvédéséből, valamint további szóbeli, írásbeli és gyakorlati vizsgarészekből állhat.

4.1. Felsőoktatási szakképzések

2013. szeptember 1-jétől a felsőfokú szakképzést felváltotta a felsőoktatási szakképzés, ez a képzéstípus már nem része az Országos Képzési Jegyzéknek.

A felsőoktatási szakképzésben megszerzett oklevél felsőfokú szakképzettséget tanúsít, önálló végzettségi szintet azonban nem tanúsít. A felsőoktatási szakképzésben 120–150 kreditet kell teljesíteni, a képzési idő általában 4–5 félév.

 

4.2. Az első és a második ciklusba tartozó képzések

Első felsőfokú végzettségi szintként alapfokozat és szakképzettség szerezhető. Az alapképzésben 180–240 kreditet kell teljesíteni. A képzési idő 6–8 félév.

 

Második felsőfokú végzettségi szintként mesterfokozat és szakképzettség szerezhető. Az alapfokozatra épülő mesterképzésben 60–120 kreditet kell megszerezni. A képzési idő 2–4 félév.

4.3. Osztatlan képzések

Az osztatlan képzések érettségi vizsgára épülő és mesterfokozattal záruló, 10–12 félév időtartamú képzések, amelyek során 300–360 kreditet kell megszerezni. A hitéleti képzések mellett osztatlan képzés folyik például az állatorvos-, építész-, fogorvos-, gyógyszerész-, jogász-, tanár- és orvosképzés esetében, továbbá egyes művészeti szakokon.

8.4.4. Felsőfokú végzettségi szintre épülő szakmai képzések

A felsőoktatási intézmények az alap- vagy mesterfokozattal rendelkezők számára szakirányú továbbképzést is nyújthatnak, amelynek során 60–120 kredit teljesítésével további, szakirányú szakképzettség szerezhető. A képzési idő 2–4 félév.

4.5. Doktori tanulmányok

A mesterfokozatra épülő doktori képzésben legalább 180 kreditet kell megszerezni. A képzési idő 36 hónap. A doktori képzést követően vagy még a doktori képzés keretén belül külön fokozatszerzési eljárásban „Doctor of Philosophy” (rövidítve: PhD), illetve a művészeti képzésben „Doctor of Liberal Arts” (rövidítve: DLA) tudományos fokozatot lehet szerezni. A fokozatszerzési eljárás időtartama legfeljebb két év lehet.

5. Értékelési rendszer

A hallgatók teljesítményének értékelése általában az ötfokozatú értékelési rendszer szerint jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), elégtelen (1) minősítéssel vagy a háromfokozatú rendszer szerint jól megfelelt (5), megfelelt (3), nem felelt meg (1) minősítéssel történik. A felsőoktatási intézmények egyéb, az előzőekkel összevethető értékelési rendszert is alkalmazhatnak.

6. A felsőoktatási képzésre való felvétel

A felsőoktatásba jelentkezőket középiskolai osztályzataik és az érettségi vizsgán elért eredményeik vagy kizárólag ez utóbbi alapján rangsorolják. A felsőoktatási szakképzésre, az alapképzésre és az osztatlan képzésre történő felvétel feltétele a középiskola főszabályként 12. osztályának elvégzése után letett érettségi vizsga, amelyet az érettségi bizonyítvány igazol. Egyes szakokon a felvétel egészségügyi, szakmai vagy pályaalkalmassági követelmények teljesítéséhez köthető. Mesterképzésre az vehető fel, aki alapfokozatot szerzett. Szakirányú továbbképzésre alap- vagy mesterfokozattal lehet felvételt nyerni. Doktori képzésre az vehető fel, aki mesterfokozattal rendelkezik. A mesterképzésre, a szakirányú továbbképzésre és a doktori képzésre történő felvétel további feltételeit a felsőoktatási intézmények határozhatják meg.

IV. A nem állami (egyházi vagy magán felsőoktatási intézmények)

 

Egyházi felsőoktatási intézmény az egyházi jogi személy (egyházi fenntartó) által fenntartott felsőoktatási intézmény. Az egyházi felsőoktatási intézmények és a vallási tevékenységet végző szervezet által fenntartott intézmények a nem állami fenntartású felsőoktatási intézmények közé tartoznak. Magán felsőoktatási intézmény a Magyarországon nyilvántartásba vett alapítvány, közalapítvány vagy vallási tevékenységet végző szervezet által fenntartott felsőoktatási intézmény.

1. A magyarországi egyházak, felekezetek és vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezői. A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával jelentős szerepet töltenek be az ország életében.

A társadalmi váltást követően az egyházak ismét szabadon, korlátozás nélkül betölthetik társadalmi szerepüket. Az egyházi jogi személy elláthat minden olyan nevelési, kulturális, szociális, egészségügyi, sport-, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet a törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy állami szerv (intézmény) számára.

Az egyházi felsőoktatási intézmények állami elismeréséről azóta beszélhetünk, amióta az Országgyűlés állami elismerése alapján a felsőoktatási intézmény megjelenik a felsőoktatást szabályozó törvény mellékletében. A hazai állami szabályozásban az Elnöki Tanács 1989. évi 16. törvényerejű rendelete rendelkezett az állami és egyházi intézmények együttes felsorolásáról a módosított 1985. évi oktatási törvény szellemében. Az egyházi intézmények teljes állami szabályozását a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény tartalmazta.

Tevékenységi körében az egyházi jogi személy intézményt létesíthet és tarthat fenn.

A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között megállapodás született a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről. Az 1997. június 20-án aláírt megállapodást az 1999. évi LXX. törvény (1999. évi LXX. törvény a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről) hirdette ki. Az abban foglaltakat – az azonos jogok érvényesítése érdekében – kiterjesztették más egyházakra is.

A hitéleti képzést folytató egyházi intézmények tekintetében az egyetem és főiskola működésének törvényben meghatározott kereteitől az egyházi képzés sajátosságai alapján el lehet térni (pl. képzési időben, tudományterületen indítandó szakok száma, oktatói foglalkoztatás tekintetében). A nem hitéleti képzés vonatkozásában az állami felsőoktatási intézmények által biztosított oktatáshoz képest nincsenek különbségek.

Az egyházi egyetemek, főiskolák, illetőleg a hitéleti szakok állami elismerésekor a hitélettel összefüggő tárgyak, ismeretek tartalma nem vizsgálható. A hitéleti képzés tekintetében a képzési és kimeneti követelményeket az egyházi felsőoktatási intézmények a rájuk vonatkozó egyházi szabályok alapján határozzák meg. Az egyházi egyetemek is kapcsolódtak a doktori iskolák akkreditációs folyamatához. Valamennyi, az állam által elismert egyházi egyetem rendelkezik akkreditált doktori iskolával.

2006-ban az egyházi felsőoktatási intézményekben is áttértek a többciklusú képzésre. A 2005. évi felsőoktatási törvény alapján a miniszter az alap- és mesterképzés képzési és kimeneti követelményeinek szabályozásáról a hitéleti képzés tekintetében az egyházi jogi személy kezdeményezésére szabályoz. Így a képzési és kimeneti követelményeket közzétevő rendelet [2006/15 (IV. 3.) az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről] sorolja fel a hitéleti képzéseket.

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Ehtv.) megkülönbözteti a bevett egyház, illetve vallási tevékenységet végző szervezeteket. A törvény alapján a jelentős társadalmi támogatottsággal rendelkező, történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységet önmaga vagy intézménye útján ellátó vallási közösséggel – működése biztosítása érdekében – a Kormány megállapodást köthet [Ehtv. 9. § (1) bek]. A bevett egyház, illetve vallási tevékenységet végző szervezet döntése, hogy kíván-e részt venni a nevelési-oktatási, illetve felsőoktatási feladatokban. A felsőoktatási feladatokban való részvétel azonban csak az Nftv. alapján létesített és fenntartott (működtetett) felsőoktatási intézménnyel lehetséges.

Az Ehtv. mellékletében felsorolt bevett egyházak közül felsőoktatási intézmény fenntartója:

– a Magyar Katolikus Egyház,

– a Magyarországi Református Egyház,

– a Magyarországi Evangélikus Egyház,

– a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége,

– a Magyarországi Baptista Egyház,

– a HIT Gyülekezete,

– a Magyar Pünkösdi Egyház,

– a Hetednapi Adventista Egyház,

– a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége,

– a Buddhista vallási közösségek közül a Tan Kapuja Buddhista Egyház.

Felsőoktatási intézményt tart fenn még:

– a Golgota Keresztény Gyülekezet,

– a Keresztény Adventi Közösség,

– a Magyarországi Evangélium Testvérközösség.

Magyarország államilag elismert felsőoktatási intézményei között egyházi fenntartó által működtetett egyetemek:

– a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen;

– az Evangélikus Hittudományi Egyetem, Budapest;

– a Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest;

– az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, Budapest;

– a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest.

Magyarország államilag elismert felsőoktatási intézményei között egyházi fenntartó vagy Magyarországon nyilvántartásba vett vallási tevékenységet végző szervezet által működtetett főiskolák:

– az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác;

– az Adventista teológiai Főiskola, Pécel;

– a Baptista Teológiai Akadémia, Budapest;

– a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest;

– az Egri Hittudományi Főiskola, Eger;

– az Esztergomi Hittudományi Főiskola, Esztergom;

– a Gál Ferenc Főiskola, Szeged;

– a Golgota Teológiai Főiskola, Vajta;

– a Győri Hittudományi Főiskola, Győr;

– a Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa;

– a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, Pécs;

– a Pünkösdi Teológiai Főiskola, Budapest;

– a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Budapest;

– a Sárospataki Református Teológiai Akadémia, Sárospatak;

– a Sola Scriptura Teológiai Főiskola, Budapest;

– a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza;

– a Szent Bernát Hittudományi Főiskola, Zirc;

– a Szent Pál Akadémia, Budapest;

– a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, Veszprém;

– a Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest.

Az egyházi felsőoktatási intézmények az intézmény szellemiségéből közvetlenül adódó, az adott képzési tevékenység tartalma és természete miatt alapvetően hitéleti képzést folytatnak. Az egyházi fenntartó dönthet úgy is, hogy nem hitéleti képzést is indít.

A felsőoktatási intézmények képzési tevékenységét meghatározó rendelkezések is alapvetően egységesek, függetlenül a fenntartótól. A nem hitéleti képzésre az állami felsőoktatási intézménnyel azonos eljárásban szerezhet állami elismerést az egyházi felsőoktatási intézmény is.

 

Nem hitéleti képzést is folytató felsőoktatási intézmények:

– a Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest;

– a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest;

– az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác;

– a Gál Ferenc Főiskola, Szeged;

– a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, Veszprém;

– a Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest.

 

2. Alapítója szerint magán felsőoktatási intézmény a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaság, a Magyarországon nyilvántartásba vett alapítvány, közalapítvány vagy vallási tevékenységet végző szervezet által alapított és fenntartott felsőoktatási intézmény.

Az 1993. évi LXXX. törvénnyel született meg az első magán felsőoktatási intézmények állami elismerése is. A magán felsőoktatási intézmények elsősorban gazdaságtudományi (üzleti), társadalomtudományi képzéseket indítanak, de van olyan is, amelyik művészeti képzést is indított. Az Nftv. alapján állami elismeréssel rendelkező főiskolák:

 

államilag elismert magán egyetemek:

- Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem, Budapest

- Közép-európai Egyetem, Budapest

államilag elismert magán főiskolák:

- Budapest Kortárstánc Főiskola, Budapest

- Budapesti Metropolitan Főiskola, Budapest

- Edutus Főiskola, Budapest

- Gábor Dénes Főiskola, Budapest

- IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola, Budapest

- Tomori Pál Főiskola, Kalocsa

- Wekerle Sándor Üzleti Főiskola, Budapest

- Zsigmond Király Főiskola, Budapest.

A magyar felsőoktatási intézmények teljes idejű képzés mellett részidős képzést is meghirdethetnek.

Egy olyan magán felsőoktatási intézmény van, amely a képzését meghatározóan távoktatási formában szervezi. A Gábor Dénes Főiskola gazdasági és informatikai területen, távoktatási tagozaton folytat képzést. A hallgatók az intézmény által kidolgozott távoktatási tananyagcsomag (tankönyvek, jegyzetek, tankönyvi útmutatók és egyéb oktatási segédeszközök, példatárak, videofilmek, CD-k, illetve egyéb – a világhálón is megjelenő – oktatási anyagok) segítségével teljesítik a képzés követelményeit. Az intézmény működése azonban nem tekinthető alternatív szerkezetű intézményi formának, hiszen a főiskola minden tekintetben az Nftv. rendelkezései szerint működik.

Magyarországon az Nftv.-ben meghatározott felsőoktatási intézményektől eltérő felsőoktatási tevékenységet folytató intézmények nincsenek.

A magán felsőoktatási intézmény estében működéséhez szükséges feltételekről nem az állam, hanem a fenntartó gondoskodik. A fenntartói irányítás Nftv.-ben meghatározott jogosítványai és kötelezettségei vonatkoznak a magán felsőoktatási intézményekre is. A vállalkozási tevékenységből következően nem állami felsőoktatási intézményekre vonatkozó sajátos szabályok a gazdálkodásban térnek el. Az eltérés is törvényi szinten meghatározott.

(A magán felsőoktatási intézmény az Nftv.-ben meghatározott feladatok szerinti tevékenységet folytathat és A magán felsőoktatási intézmény alapító okirata szerint tevékenységét közhasznú szervezetként működő felsőoktatási intézményként vagy vállalkozásként végzi. A Kormány rendeletben meghatározottak szerint a magán felsőoktatási intézmény gazdálkodási rendje szerint gazdálkodhat. Ha tevékenységét vállalkozásként végzi, az alapító okiratban a fenntartó meghatározhatja, hogy a felsőoktatási intézmény által elért eredmény milyen módon kerül felosztásra, továbbá a fenntartó milyen módon részesedik abból.

A magán felsőoktatási intézmény alapító okirata úgy is rendelkezhet, hogy a fenntartó hagyja jóvá a felsőoktatási intézmény költségvetését, a számviteli rendelkezések alapján elkészített éves beszámolóját, szervezeti és működési szabályzatát, intézményfejlesztési tervét. A magán felsőoktatási intézmény a rendelkezésére bocsátott vagyonnal - az alapító okiratában meghatározottak szerint, illetve ha állami vagyonnal rendelkezik, az államháztartásra vonatkozó előírások megtartásával - költségvetésének keretei között önállóan gazdálkodik.

A magán felsőoktatási intézmény bevétele lehet: a fenntartó által biztosított pénzeszköz, állami támogatás, egyéb bevétel. A magán felsőoktatási intézmény költségei, kiadásai lehetnek:) az alaptevékenységéhez kapcsolódó közvetlen és közvetett költségek, a vállalkozási tevékenység közvetlen és közvetett költsége, egyéb kiadás. A magán felsőoktatási intézmény bevételeit és kiadásait a számviteli előírások szerint tartja nyilván. Ha a magán felsőoktatási intézmény jogutód nélkül szűnik meg, jogai és kötelezettségei a fenntartóra szállnak. A magán felsőoktatási intézmény évente köteles nyilvánosságra hozni a gazdálkodási tevékenységéről szóló mérleget, beszámolót.)

A felsőoktatási intézmény alapító okiratában kötelezően feltüntetendő alaptevékenysége a közhasznú szervezetként működő felsőoktatási intézmény esetében megegyezik közhasznú (cél szerinti) tevékenységével. A közhasznú szervezetként működő felsőoktatási intézmény vállalkozási tevékenységet is folytathat. A cél szerinti tevékenység és a vállalkozási tevékenység tekintetében a közhasznú szervezetként működő felsőoktatási intézményt megilletik mindazok a kedvezmények, amelyet az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény [a továbbiakban: Civil tv.) 36. § (2) bekezdés meghatároz. Nftv. (94.-96.§)].

 

A felsőoktatási képzésben részt vevő a költségviselés formája szerint lehet magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgató és önköltséges hallgató. Magyarország Alaptörvénye szerint annak érdekében, hogy az állam támogatása az egyén mellett a közösség érdekeit is szolgálja, a felsőfokú oktatásban résztvevők anyagi támogatását feltételhez kötheti. Ilyen feltétel Magyarországon a társadalom, a gazdaság érdekeit szolgáló munkavégzés, illetve a tanulmányok elvárható időn belül történő befejezése. A felsőoktatási törvény szabályozza a magyar állami (rész) ösztöndíjjal támogatott képzéssajátos feltételeit. Az állami ösztöndíjhoz való hozzájutást a felsőoktatási törvény 2013-tól egy nyilatkozattételi kötelezettséggel megerősített, jogszabályban meghatározott feltételekhez köti.

Az ösztöndíjas hallgató köteles az általa folyatott képzésen tanulmányait időben befejezni, az oklevél megszerzését követő húsz éven belül a tanulmányok idejével megegyező időtartamban Magyarországon munkaviszonyt fenntartani, vagy átalányként megfizetni az állami ösztöndíj 50%-ának megfelelő összeget a Magyar Államnak, ha a meghatározott határidőn belül nem szerzi meg az oklevelét, illetve visszafizetni az adott képzésére tekintettel a magyar állam által folyósított ösztöndíjat, ha az oklevél megszerzését követően nem tart fenn hazai munkaviszonyt. Amennyiben a hallgató egyházi vagy magán felsőoktatási intézményben ösztöndíjas képzésben vesz részt, az állami felsőoktatási intézményekkel azonos feltételek között folytathatja tanulmányait.

A törvény meghatározza azokat a szereplőket és feladataikat, hatásköreiket, amelyek a képzési programok létrehozásában és gondozásában eljárnak [országgyűlés, kormány, felsőoktatásért felelős miniszter, állami hatáskörök ellátásában közreműködő testületek (Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, Magyar Rektori Konferencia, Felsőoktatási Tervezési Testület, Duális Képzési Tanács) és hatóság (Oktatási Hivatal), felsőoktatási intézmény]. A képesítéseket a felsőoktatási intézmények kezdeményezésére a felsőoktatásért felelős miniszter írja le és határozza meg, amelyet képzési és kimeneti követelményeknek (KKK) neveznek. A KKK a képesítéseknek azokat a standardjait határozza meg, amelyeket minden felsőoktatási intézménynek figyelembe kell vennie. A KKK-t a miniszter rendeletben hirdeti ki.

A képzési program tekintetében elkülönül a képesítés létesítése és a képesítést eredményező képzési program folytatásához kapcsolódó adott intézményi jogosultság megszerzése. A felsőoktatási törvény rendelkezik arról, hogy alapképzés (BA/BSc), mesterképzés (MA/MSc) és felsőoktatási szakképzés (FSZ) esetében jogszabály határozza meg a KKK elnevezésű dokumentumban a képesítési standardokat, vagyis a képesítés szintjét, a megszerezhető szakképzettséget és azoknak a kompetenciáknak az összességét, amelyek megszerzése esetén a képesítést tanúsító oklevél kiadható.

Jogszabály határozza meg a képesítéseket szabályozó dokumentumok (KKK) szerkezetét és tartalmát is, így ezeknek a dokumentumoknak tartalmazniuk kell a bemeneti feltételeket, a képesítéshez vezető képzések fő tartalmi-szerkezeti elemeit (kredittartományokra bontva), a képesítés fő ismeretköreit és a képesítések fő kimeneti jellemzőit. A felsőoktatási törvény azt is meghatározza, hogy alapképzésben és mesterképzésben az új képesítést kormányrendeletben kiadott felsőoktatási képesítési jegyzékben kell közzé tenni.

A tudományos fokozat (PhD, DLA) megszerzésének formai és eljárási követelményeit a felsőoktatási törvény határozza meg.

A felsőoktatási intézményben a képzés az intézmény által meghatározott tanterv szerint folyik. A tantervet felsőoktatási szakképzésben, alapképzésben és mesterképzésben a miniszter által kiadott KKK-k alapján készíti el a felsőoktatási intézmény. Szakirányú továbbképzés esetén, az intézmény szabadon készíti el a tantervet.

A külső minőségértékelési és minőséghitelesítési eljárások a felsőoktatásban

 

Többszintű és többfunkciójú akkreditációs rendszer működik a magyar felsőoktatásban:

– A felsőoktatási intézmények létesítésének és működésük ellenőrzésének folyamata:

= előzetes intézményakkreditáció,

= a felsőoktatási intézmény intézményi működésében folyó képzés, tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység és a felsőoktatás belső minőségbiztosítási rendszere működésének ötévenkénti külső értékelése (intézményakkreditáció);

– A felsőoktatási intézmény képzési programjainak akkreditációs folyamata

= programlétesítési eljárás, szakjegyzékbe kerülés,

= előzetes programindítási eljárás, felsőoktatási intézmények által folytatott képzések nyilvántartásba vétele az intézmény működési engedélyében,

= a felsőoktatási intézmény intézményi működésében folyó képzés, tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység értékelése (utólagos programakkreditáció).

A felsőoktatási képesítések odaítélésének, kiadása jogának jogosultságát államilag elismert felsőoktatási intézménnyé válással és az adott képzés folytatására irányuló jogosultság megszerzésével lehet elnyerni. Felsőoktatási intézmény létesítése során, az intézmény nyilvántartásba vételét követően, a működési engedélyezési eljárás keretében előzetes intézménylétesítési és programakkreditációt kell lefolytatni.

Az egyes képesítések létrehozására irányuló tervezetet programlétesítési eljárásnak kell alávetni, melynek során az alapvető kérdések (szakrendszerbe illeszkedés, munkaerő-piaci indokoltság) mellett akkreditációs szempontok vizsgálatára is sor kerül. Csak a létesítési eljárás során megfelelőnek ítélt képesítések vehetők fel a felsőoktatási képesítési jegyzékbe, illetve ezeket hirdeti ki a miniszter. Amennyiben a kérelmező felsőoktatási intézmény a maga által kidolgozott képzési és kimeneti követelmények alapján kíván új alapképzést, vagy mesterképzést indítani, a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási akkreditációs testület, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, szakértőként véleményt nyilvánít arról, hogy az alapképzési vagy mesterképzési szakra meghatározott képzési és kimeneti követelmények – az oklevelek hazai és külföldi megfeleltethetőségét is figyelembe véve – várhatóan megfelelő színvonalú kibocsátást biztosítanak-e.

A felsőoktatási szakképzés estében a véleményt adó szervezet a Felsőoktatási Tervezési Testület, amely arról ad véleményt, hogy munkaerő-piaci, foglalkoztatási szempontból indokolt-e a felsőoktatási szakképzés szakjegyzékbe történő felvétele.

A kihirdetett képesítésekhez vezető egyes intézményi képzési programok indítására vonatkozó intézményi dokumentációt előzetes programindítási akkreditációnak kell alávetni. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság a programindítási eljárás során arról nyilvánít véleményt, hogy a felsőoktatási intézmény által benyújtott helyi megvalósítási program, a tanterv, a tantárgyi program összhangban van-e a program képzési és kimeneti követelményeivel (KKK) és megvannak-e az intézményben a képzés indításához a személyi és tárgyi feltételek. Az előzetesen előakkreditált, a felsőoktatási intézmények nyilvántartását vezető központi hivatal, az Oktatási Hivatal által nyilvántartásba vett és a felsőoktatási intézmény működési engedélyében rögzített képzési programok indíthatók.

A nemzeti felsőoktatási törvényben meghatározottak szerint a felsőoktatási intézmények kérelmére, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság által adott szakvélemény birtokában az Oktatási Hivatal jár el a felsőoktatási szakképzés, az alapképzés, és a mesterképzés, valamint a doktori képzés indítására irányuló eljárásokban. Szakirányú továbbképzés a felsőoktatási intézmények hatáskörében létrehozható képzés. A felsőoktatási intézmények nyilvántartását vezető szerv az Oktatási Hivatal, amely hatóságként jár el az eljárásokban. Rendelet szabályozza az Oktatási Hivatal eljárási, működési és felügyeleti rendjét a felsőoktatási törvény felhatalmazása alapján.

Az Oktatási Hivatalnak rendszeresen felül kell vizsgálnia a felsőoktatási intézmények működési engedélyét, amely vizsgálatnak része a felsőoktatási intézményben folyó képzés, tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység és a felsőoktatás belső minőségbiztosítási rendszere működésének külső értékelése is a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság bevonásával (akkreditácó). A képzési programok (utólagos programakkreditáció) és intézményi működés (intézményakkreditáció), benne a minőségbiztosítási folyamatok akkreditációjára rendszeresen, ötévente kerül sor a működési engedély-felülvizsgálati eljárás keretében.

A nemzetgazdasági tervezéshez, továbbá a felsőoktatásban résztvevők jogainak gyakorlásához és kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges adatokról központi nyilvántartás jött létre. A Felsőoktatási Információs Rendszert elektronikus formában létrehozott, közhiteles nyilvántartás. A kiadott képesítésre vonatkozóan is tartalmaz a törvény előírásokat, így a Felsőoktatási Információs Rendszerben az oklevelek/ diplomák szigorú számadású hivatalos nyomtatványnak minősülnek, standard szöveggel és laptükörrel rendelkeznek, egyedi sorszámozásúak, és igénylésüknek szigorú rendje van. A diplomákba bevezethető szöveg is rendeletileg szabályozott, az oklevelek/diplomák adatait pedig anyakönyvbe és a központi felsőoktatási adatbázisba is rögzíteni kell. A felsőoktatási intézményeknek a törvény rendelkezései alapján minden diploma mellé ki kell állítaniuk magyar és angol nyelven az oklevélmellékletet és azt térítésmentesen a végzett hallgatók számára ki kell adniuk. A Felsőoktatási Információs Rendszerben az egyházi és magán felsőoktatási intézmények is kötelesek adatot szolgáltatni.

A nemzeti felsőoktatási törvény felhatalmazása alapján a felsőoktatásban szerezhető képesítések jegyzékéről és új képesítések jegyzékbe történő felvételéről szóló 139/2015. (VI. 9.) Korm. rendelet a tanárképzésben, továbbá a 283/2012. (X. 4.) Korm. rendelet tartalmazza, a képzési és kimeneti követelményeket a 15/2005. (IV. 3.) OM rendelet, tanárképzésben továbbá a 8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet határozza meg. A felsőoktatási szakképzés (FSZ) részletes szabályozását a 230/2012. (VIII.28.) Korm. rendelet, a felsőoktatási szakképzés képzési és kimeneti követelményeit a 39/2012. (XI.21.) EMMI rendelet tartalmazza. A tudományos fokozat (PhD, DLA) megszerzésének követelményeit a felsőoktatási törvény, az intézményes kereteket a doktori iskolákról és a doktori eljárásokról szóló 387/2012. (XII. 19.) Korm. rendelet szabályozza. A szakirányú továbbképzés szervezésének általános kereteit a 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet adja meg. A felsőoktatási intézmények képzési, tudományos célú és fenntartói normatíva alapján történő finanszírozásáról szóló 50/2008. (III. 14.) Korm. rendelet, a felsőoktatási minőségértékelés és -fejlesztés egyes kérdéseiről szóló 19/2012. (II. 22.) Korm. rendelet rendelkezik.