A Kínai Népköztársaság a világ második legnagyobb gazdasága, amely korábbi munka-intenzív gazdasági modelljéből fokozatosan tér át a tudás-intenzív fejlesztésre. Mindezért a gazdasági modell váltásához szükséges K+F+I terület felértékelődött a kormányzati fejlesztési stratégia 2020-ig tartó szakaszában, a 13. öt éves tervben.

2015-ben Kína GDP arányos K+F+I ráfordítása 2,09%-ot tett ki, célja 2020-ig a 2,5% elérése.

Az ország kormányzati szakpolitikai stratégiájának pillérei: a Nemzeti Közép- és Hosszú távú Tudományos és Technológiai Fejlesztési Program (2006-2020), az öt éves Tudományos és Technológiai Fejlesztési Terv, valamint az Internet+ stratégia, illetve a „Made in China 2025” programok. Ezek az alapdokumentumok jelölik ki a fejlesztési irányokat mind a központi, mind a területi közigazgatási szintek számára, amelyek munkatervükben bontják le feladatokra a stratégiát.

A stratégiához kapcsolódóan a priorizált kutatási területek a következők: új energia, új anyagok, környezetvédelem, valamint a modern mezőgazdasági technológiák.

Nyolc jelentős központi közigazgatási szerv működik TéT területen, ezek a következőek:

  • Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottság (stratégiaalkotás, kormányzati koordináció);
  • Tudományos és Technológiai Minisztérium (nemzeti nagy kutatási programok);
  • Oktatási Minisztérium (egyetemi kutatás, PhD/posztdoktori ösztöndíjak);
  • Kínai Tudományos Akadémia (kutatási programok, egyéni kutatói ösztöndíjak);
  • Kínai Mérnöktudományi Akadémia (kutatási programok, egyéni kutatói ösztöndíjak);
  • Nemzeti Természettudományi Alap (kiemelt kutatási programok, egyéni ösztöndíjak);
  • Ipari és Információs Minisztérium (nemzeti ITC programok), valamint
  • Mezőgazdasági Minisztérium (agrártechnológiai programok koordinációja).

A friss diplomások közül műszaki orientációjú diplomát szerzettek száma 1,5 millió fő volt 2015-ben is. Az országban a K+F+I struktúra részeként 2529 felsőoktatási intézmény, valamint 10 632 kutatóintézet működik.[1] A cégek egyre nagyobb szerepet kapnak a területen, főként alkalmazott kutatásokat végeznek. A kulcstechnológiákhoz[2] kapcsolódó nagy kutatási infrastruktúra kialakítása mellett az új öt éves tervben az alapkutatások támogatása kap nagyobb szerepet.

A kínai Tudományos és Technológiai Minisztérium jelenleg 157 országgal rendelkezik TéT együttműködési megállapodással, ebből 110 darab kétoldalú kormányközi megállapodás. A magyar-kínai kormányközi megállapodás is ebbe a keretrendszerbe illeszkedik.

Jellemző, hogy míg az Európai Unióval való kapcsolatokban egyelőre inkább a politikai jellegű együttműködés („párbeszéd”) dominál, addig az a bilaterális kapcsolatokban a K+F+I terület konkrét projektalapú együttműködés jellemző. Az Unió és Kína TéT kapcsolataiban elmozdulás tapasztalható a tematikus együttműködés felé.[3] Az együttműködési területek: élelmiszertudományok, mezőgazdaság, biotechnológia, fenntartható urbanizáció, űrkutatás, információtechnológiák.

 

 

 

[1] Kína Tudományos és Technológiai Statisztikai Évkönyve, 2015.

[2] A hét kulcsterület: energia, élettudományok, földtudományok és környezetvédelem, részecske és nukleáris fizika, űrkutatás, illetve a mérnöktudományok.

[3] Az EU-Kína 2020 Stratégiai Együttműködési Ütemtervben lefektetettek szerint.